A weblap megtekintéséhez a Mozilla Firefox böngészőt ajánljuk
Kérjük, ellenőrizze, hogy böngészője engedélyezi-e az előugró ablakokat. Amennyiben nem, kattinston ide: weblap megtekintése előugró ablakok nélkül

Az aktuális eseményekről az Aktualitások menüpont alatt tájékozódhat

Király Árpád – Kovács László

In memoriam Aniani Jedlik
Képző- és iparművészeti alkotások Jedlik Ányosról

„Az államférfi, ki egy nemzet sorsát viszontagságok között jóra vezérli, a költő, ki dalával majd vigasztalja, majd önfeláldozó tettekre lelkesíti, a történetíró, ki neki múltjáról beszél és az alkotó művész, ki dicsőségének szobrot emel, mind-mind közelebb állnak a nemzet szívéhez és inkább számíthatnak elismerésére, mint a tudós, ki reá közvetlenül nem hat, kinek hazafiságát különös tettekben kimutatni legtöbbnyire még alkalma sincs, és aki, ha búvárkodása közben gyöngyöt talál, még azzal is nem kizárólag csak az Ő, hanem az egész világnak szellemi kincsét gazdagítja.”

Eötvös Loránd ezzel a gondolattal kezdte Jedlik Ányos méltatását a Magyar Tudományos Akadémián. Az emlékbeszéd elhangzását követően sok minden történt a magyar tudósok meg- és elismertetése terén. Hogy elegendő-e, ez személyes megítélés dolga.

E cikk szerzői a természettudomány és technika művelői, ezért érthető elfogultságra hivatkozva nem foglalnak állást. Azt azonban, ami Jedlik Ányos halála után történt, igyekeztek felkutatni és itt bemutatni. Mindenképpen elismerésre, sőt tiszteletre méltó az, hogy Jedlik Ányos hazai megismertetése terén a tudomány- és technika történészei mellett a képző- és iparművészek is jelentős részt vállaltak, ezt az itt következők bizonyítják. Hozzájuk csatlakoztak azok a közéleti tisztségviselők, akik az intézmények, utcák, terek névadásával járultak hozzá a természettudomány művelőinek, köztük könyvünk főszereplőjének, Jedlik Ányosnak a tiszteletéhez.

Tanulmányunk felépítése:

Először foglalkozunk a képző- és iparművészeti alkotások ismertetésével, majd azon intézmények, utcák, terek felsorolásával, amelyek Jedlik Ányos nevét viselik. A felsorolás csak azokkal a Jedlik emlékekkel foglalkozik, amelyek felállításuk, létrehozásuk idején Magyarországon voltak, ill. vannak.
E cikk keretében, sőt itt első helyen kell megemlékeznünk a két világháború közötti Magyar Királyság legfelső állami vezetőinek arról a törekvéséről, hogy a nemzet emlékezetében tartsa nagy fiait, köztük a természettudósokat is.

A Budapesti Közlöny 1930. október 25-i 245. száma ismerteti Horthy Miklós államfőnek gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írott levelét, amelynek első és utolsó bekezdését igencsak kötelességünk szó szerint idézni:

„Kedves Gróf Klebelsberg! Gróf Széchenyi István már kilencven évvel ezelőtt felvetette az eszmét, hogy a nemzet elköltözött nagy fiait részesítse országos tisztességben. E gondolat megvalósítására most nyílt méltó alkalom, mikor a szegedi Fogadalmi templom terét boltívekkel öveztük, melyek alatt szellemi életünk elhunyt nagyjainak emléke méltó elhelyezést nyerhet. A boltíves folyosókat tehát Nemzeti Emlékcsarnoknak nyilvánítom és az Emlékcsarnok alapítása kapcsán száz nagy magyar embernek állítunk emléket…

Vajha ezek az intézkedések is hozzájárulnának ahhoz, hogy az előző nemzedékektől örökölt művelődési javainkat nemzeti balsorsunk ellenére is gyarapítva származtathassuk át utódainkra.

Kelt Budapesten, 1930. évi október 11. napján.
Horthy s.k. Gróf Klebelsberg Kunó s.k.”

A Budapesti Közlöny idézett számában a „magas kézirat” első bekezdéséhez melléklet tartozik, amely a halálozási év sorrendjében tartalmazza azt a száz nevet, amelynek a nemzet emléket kívánt állítani. A névsor elején III. Béla király névtelen jegyzője, krónikás (1203 táján), végén Prohászka Ottokár egyházi szónok, író (1858–1927) áll.

A névsor 72. helyén Jedlik Ányos fizikus (1800–1895), 90. helyén pedig báró Eötvös Loránd fizikus (1848–1919) neve áll.